Főszékesegyház

1735 és 1754 között épült olasz barokk stílusban, egy fő- és két mellékhajóval, két toronnyal és nagyon magas homlokzattal. A főszékesegyház építését Patachich Gábor érsek (1733-1745) kezdte el. A terveket minden valószínűség szerint Mayerhoffer András (1690-1771) készítette. A templom építésében kalocsai kőművesek mellett a pesti kőfaragó céh tagjai is részt vettek. Az építéssel párhuzamosan készültek a belső berendezési tárgyak. A székesegyházat 1754-ben szentelték fel, de külső és belső díszítőmunkák később is folytak. A templom 64 m hosszú, 24 m széles, a főhajó belső magassága 19 m. A tornyok magassága 65 m. A templom két tornyának sisakja és tetőszerkezete 1795. júl. 18-án egy villámcsapás következtében kigyulladt és leégett.

A három harang leesett és összetört. A megsérült tornyokat és tetőzetet Kollonich László érsek (1787-1817) hozatta rendbe, az összetört harangokat újraöntette. A ma is látható klasszicista toronysisakok 1799-1800 között készültek A templom mai formáját az 1910-12-ben végzett rekonstrukció és régészeti feltárás nyomán kapta. A munkálatokat Foerk Ernő (1868-1934) és a kalocsai születésű Petrovácz Gyula építész vezette. Ekkor készült a szentély alatti érseki kripta, a két sekrestyét összekötő, szentély körüli körfolyosó és a baldachinos főoltár. Új, valamivel magasabb, huszártoronnyal díszített tetőt kapott az épület. A mellékhajókon lévő ablakokba Zsellér Gyula üvegfestő által festett, a magyar szenteket ábrázoló képek, a főhajó ablakaiba pedig egyházi jelvényeket ábrázoló képek kerültek. A főszékesegyház helyén korábban már három templom állt. Az első, Szent István idejében épült templom maradványait 1869-ben Henszlmann Imre (1813-1889) találta meg a mai főszékesegyház déli oldalánál és kisebb mértékben az épületen belül végzett ásatások során. Foerk Ernő a 20. század eleji régészeti feltárás során megtalálta az első székesegyház szentélyének maradványait. Az ásatás során került elő Győri Saul érsek (1192-1202) maradványait tartalmazó érintetlen kőkoporsó, akit az első székesegyház szentélyében temettek el. E két ásatás eredményeiből és más korabeli templomok analógiáján rekonstruálható az első két kalocsai székesegyház. A templom belső félköríves szentélyében található a főoltár, fölötte négy vasbetonból készült, műmárvány borítású oszlopon nyugvó baldachin. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet Leopold Kupelwieser (1796-1862) bécsi festőművész készítette 1857-ben A szentély két oldalán vannak a kanonoki stallumok és az érseki trónus. A szentély és a főhajó csatlakozásánál két oldalon két királyszobor áll, alattuk két domborművel. Az északi oldalon lévő szobor Szent István királyt, az alatta lévő dombormű Asztrikot ábrázolja, amint átnyújtja a koronát Istvánnak. A déli oldalon lévő szobor Szent László királyé, az alatta lévő domborművön Szent László átadja a bácsi érseki székhely alapítólevelét a kalocsai érseknek. A szobrokat Andreas Halbig (1807-1869), a domborműveket Izsó Miklós (1831-1875) készítette. A két mellékhajóban hét mellékoltár található, négy az északi, három a déli mellékhajóban. A főhajó mennyezetét öt nagyméretű stukkó díszíti, melyek 1768-70 között készültek. Az orgona felöl az első Szent Jeromost, a második Szent Ágostont, a harmadik Szent Ambrust, a negyedik Nagy Szent Gergelyt ábrázolja. Az ötödik a győzedelmes egyházat szimbolizálja. A templom orgonáját, melyet a pécsi Angster orgonaépítő cég készített, 1923. okt. 26-án adták át. A korábbi orgonát az 1. világháború alatt hadi célokra leszerelték. Az új orgona három manuállal és 3.560 síppal rendelkezett. Az orgonát 1985-ben felújították, növelték a sípok számát és modernizálták a levegőellátó berendezést. Jelenleg az orgonának 4.668 sípja, 64 változata és 3 manuálja van. A templom hármasosztású homlokzata a két torony és a közöttük lévő főhajó beosztását követi. 

A középső homlokzati rész tetején lévő bábos kőkorlát előtt három egészalakos szobor található. A középen Szűz Mária, a déli torony mellett Szent Péter, az északi mellett Szent Pál szobra áll. A homlokzat vízszintesen is tagolódik. A középső és a felső párkányok között, a homlokzat középső részén található Patachich Gábor, a templomépítő érsek kőből faragott címere. A középső íves párkány alatt látható Andrejka József (1859-?) Magyar szentek Máriával című domborműve. A szentély melletti északi kápolnában helyezték el Érseki Kincstárt, melyet 1988. aug. 19-én nyitottak meg.