A 1848/49-es forradalom és szabadságharc helytörténeti vonatkozásai több kutatási és egyéb forrásból nyomon követhetőek, bár összefüggéseiben kevés forrás található. Olvassunk néhány szemelvényt térségünk 48-as eseményeiről, történéseiről az alábbiakban.
- Kalocsán az érseki városban a tanács március 22-én „számos lakosok jelenlétében tartotta meg ülését”, ahol a jelenlévő helybeliek „beleegyezésével és jóváhagyásával a Tanáccsal egyetértőleg” úgy határoztak, hogy „miután az úrbéri törvények megszüntetése országgyűlésileg kihirdetett volna, ennek emlékére ünnepélyesen . . . az utczán állásokról négy helen húsz akó bor a népnek kieresztessen.”
- Kalocsán is viszonylag későn lett eredménye a nemzetőrség szervezésének. Csak május 20-án található annak nyoma a tanácsülési jegyzőkönyvben, hogy egy dobot vásároltak a nemzetőrség számára, majd június 11-én a város dobost is fogadott fel a kiképzés idejére. A feljegyzések alapján a későbbiekben 700 nemzetőrt írtak össze.
- Kalocsán a nemzetőrök mintegy negyedének jutott puska, a többit kaszákkal és vasvillákkal fegyverezték fel. Itt is sor került a városban található fegyverek összeírására. A tanács június 11-i döntése: „A mostani forradalmi villongós időben némely lakosoknál található hasznavehetetlen puskák beszedetni, azok puskaműves által megigazíttatni) ezek díját a város pénztárából kifizettetni, midőn pedig valamely lakos puskáját elkészítve általvenni, attól járandó munkabért a város pénztárába visszafizetni határoztatott.” Ezeket a fegyvereket július 22-én az Ókéren állomásozó nemzetőreink számára küldték el.
- Kalocsán a tanács szeptember 10-én foglalkozott az önkéntes nemzetőrök kiállításával. Úgy döntöttek, hogy „azon önkéntes honvédeknek, akik a háború megszűntéig lettek honvédekké, felszerelés és útiköltség fejében járandó s esendő fogdbér fizettessék a város pénztárából. Azok akik sorshúzás által lettek honvédekké, mindenkinek fejenként 5 forint, akik pedig önkéntesen, ezeknek egyenként 12 pengő forint adassék.” A Kalocsára – a szállási területekkel együtt – kivetett 76 újoncból 24 volt önkéntes.
- A feltornyosuló veszély hallatára szeptemberben Kalocsáról is indult egy nemzetőr egység a Dunántúlra, de létszámukról, tevékenységükről igen kevés adat maradt ránk. A Pákozd irányába haladó csoportot Cecénél érte az ozorai győzelem híre, ahonnan azután hazavonultak. A Duna vonalának őrzésére azonban továbbra is igénybe vették őket.
- Az őszi munkák miatt a nemzetőrök nem egyformán buzgólkodtak, ezért a tanács kénytelen volt a fenyegetés eszközeihez is nyúlni. Az október 8-i határozat kimondta: „a távolmaradó szegényebb sorsúak 1 pengő forintban, a vagyonosabbak pedig 2 pengő forintban, mint makacsok büntettessenek és elmarasztaltassanak.”
- A nyár végére a társadalmi feszültségek továbbéleződése is kitapinthatóvá vált. A Duna menti zsellérek és napszámosok panaszát fogalmazta meg a Tüzkü Imre, aki a polgári átalakulás következetlenségeit tette szóvá. “azt hittük, hogy lesz fül, mely meghallja, lesz szív mely megszánja, a pártfogásért, orvoslásért esdeklő ügyet: de fájdalom, minden tárgy úgy mutatja, hogy a régi van meg, csak modurt húztak rá ujjat, de hallgatok, mert statárium van kiszegezve.”
“A szabadság oly kimeríthetetlen kincs, mely azáltal, hogy véle többen osztoznak,
sem fogy, sem gyengül, sőt nő, sőt erődödik.”
(Kossuth Lajos)