Tisztelt ünneplő közönség! Kedves kalocsaiak!
Március 15-ét 166 éve a Magyarság minden évben megünnepli, megemlékezik az egyik legnagyobb, mára már, történelmi eseményére. 1848. március 15-én, Pesten fiatalok megfogalmaztak maguknak elveket, melyek célkitűzések lettek és ezen elvekből, célkitűzésekből alakult ki a „12 pont”. Forradalmi láz söpört végig ezen időszakban Európán, de azt hiszem, kimondhatom, hogy ezen időszakból a Magyar Forradalom és az azt követő Szabadságharc volt a legmeghatározóbb az egyetemes történelemben.
A forradalmi eszméket olyan erő tüzelte, olyan erős nemzeti érzés, olyan hatalmas szabadság utáni vágy, mely nem tántorította el a forradalmárokat, a már első látásra is túlerőben lévő császári ellenséggel szemben. A 48-as forradalmárok tudták mit kockáztatnak, tudták mivel fizethetnek, a legdrágábbal, az Életükkel. Ennek ellenére sem hátráltak meg a Haza és a Magyarság előremozdítása érdekében.
A kezdetben elért alkotmányos sikerek jogosan táplálták a reményt, hogy Magyarország független lehet nagyobb véráldozat nélkül, de ez hamar illúzióvá vált. Harc és csataterek alakultak ki szülőföldünkön, és a Magyarság felvette a harcot az elnyomó csapatokkal és küzdött függetlenségéért, küzdött szabadságáért, egységesen.
Nagyon súlyos veszteségek és véráldozatok érték Hazánkat. A Forradalom leverését, a Szabadságharc elvesztését követő megtorlás hosszú évtizedekig gyógyíthatatlannak tűnő sebet ejtett a Magyarságon.
Szerte Magyarországon és a Világban a kisgyermektől kezdve az idős aggastyánig március 15-én kokárdát tűz a Magyar a mellére, még ha külhonban a szomszédja nem is érti, miért teszi ezt. Ő tudja, tiszteletből! Azoknak az ismert hősök iránti tiszteletéből, akik a Forradalomban részt vettek, akik a Szabadságharcban harcoltak. Olyan hősök Ők, akik nem nyerték meg a harcot, leverték Őket, de mégis győztek, mégis eredményeket értek el Magyarország fejlődésében. Kivívták a Nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelembe. Ezek a hősök olyan tettet hajtottak végre, melyre büszke lehet és legyen is, mindenki, ezért emlékezünk meg 166-ik éve róluk és tetteikről.
A forradalmi eszmék szerzői a Márciusi Ifjak, akik közül igen meghatározó személy: Petőfi Sándor, Irinyi József, Jókai Mór, Vajda János, Vasvári Pál, Vidats János. A Márciusi Ifjak 20-30 éves fiatalok, akik között volt még náluk is ifjabb, a 16 éves Hatala Péter.
Hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, a szuverenitáshoz. Ezek ma is aktuális elvárások. Az Ő változásra kiéhezett szemléletük és sokuk véráldozata kellett ahhoz, hogy kimozduljon az ország szekere a gödréből, erőszakkal leverték a Forradalmat, de nem tudták a Forradalom előtti állapotot visszaállítani elnyomóink, kis idő múlva a rendszerben változások következtek be.
Az ifjúság megmutatta erejét, történelmi léptékkel nézve is elvitathatatlan érdemeik és eredményeik lettek. Magyarország történelmében nem utoljára! Volt még diktatúra alatt Forradalom, amikor szintén a szabadság utáni vágy és az elnyomás elleni küzdelem hajtotta a magyar ifjakat a gigászi túlerővel szemben.
Lesz is még szükség az ifjúság elszántságára és a fiatalok tenni akarására, nyilvánvaló nem forradalmi eszközökkel.
Természetesen ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen nagy horderejűek és ilyen eredményesek legyenek, kellett még az összefogás és az egység. Sajnálatosan tapasztalható ma a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Ne egymásnak legyünk ellenségei az országunkban és városunkban, hiszen egyikben sem vagyunk mi olyan sokan. Csak úgy lehet eredményeket elérni és tetteket véghezvinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk és annak véghezvitelére egységesek vagyunk.
Tanulnunk kell őseinktől, mind elszántságot és mind elhivatottságot, tanulnunk kell a múlt buktatóiból. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak és az itt élőknek a sok nehézség ellenére is, stabil a jövője.
Érdemes itt élni, érdemes itt dolgozni és érdemes ide családot alapítani.
Jó a történelmi Hőseinkre visszaemlékezni és Jó Magyarnak lenni!
Köszönöm, hogy meghallgattak!