Nemzeti ünnepünkön a 48-asok terét megöltötték az emlékezők. A díszőrség felvonulása és a Himnusz elhangzása után a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Általános Iskolájának nyolcadikos diákjai érdekes, színvonalas műsorral idézték a kor, és a forradalom eseményeit.
Lakatos Melinda alpolgármester az ünnep mai kor emberének szóló üzenetét tolmácsoló ünnepi beszéddel tette emlékezetessé Kalocsa idei március 15-i ünnepét.
„Milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt bennem, mit ébreszthet bennünk 1848 márciusa?
A tavaszt. A téli kábulatból való ébredést. Az erőt. A tenni akarást. Felidézi az önfeláldozást, az áldozatkészséget. A piros-fehér-zöld színeknek az összetartó erejét. 1848 márciusa felidézi bennem a szabadság érzését. Szabadságét, melyért Kiss Ernő, Török Ignác, Damjanich János, Petőfi Sándor a családi békéjét áldozta, harcba szállt, és meghalt.
A szabadságét, amit 1848 tavaszának fiataljai és öregei közül sok-sok tízezren a saját életüknél is fontosabbnak tartottak.
A szabadságét, amiért Kossuth kénytelen volt elhagyni hazáját.
Ez az ünnepi ruhába öltöztetett szabadság. Szabadság más ország elnyomásától. Ezt a mi nemzedékünk örökségként kapta, és feledhetetlen feladatunk, hogy tiszteljük, vigyázzuk.
De a szabadság ott van, ott kell, hogy legyen a hétköznapokban is. Éreznünk kell a biztonságát reggel és este. Éreznünk, amikor süt a nap és akkor is, amikor felhős az ég.
A szabadság érzésének mindig ott kell lennie biztonságot adó háttérként a döntéseinkhez, tetteinkhez, gondolatainkhoz.
A hétköznapi szabadság olyankor mutatkozik meg, amikor szabadon választunk lakóhelyet, óvodát, iskolát, szakkört a gyermekeinknek. Amikor szabadon szervezhetjük utazásainkat, amikor nem kell falakat dönteni, határokon rostokolni.
Szabadság ott van, ahol a múltat és a hagyományokat tisztelik és megbecsülik, és senki nem ferdíti el saját céljai érdekében.
Szabadság ott van, ahol mindenki tudhatja az igazat.
Ott, ahol a versenyben mindenki egyenlő esélyekkel indulhat.
A szabadság azt jelenti, hogy közösen döntünk. Hogy nem félelemből döntünk.
Hogy egyeztetjük céljainkat, elmondjuk, elmondhatjuk gondolatainkat.
A szabadság azt jelenti, hogy tiszteletben tartva a közösség szabadon hozott szabályait, nem kell megtennem, amit nem akarok.
A szabadság nem lehet egyoldalú: amíg egyeseknek mindent szabad, másoknak csak a belenyugvás marad.
A szabadság soha nem lehet a némaság jelszava.
A szabadság az emberi élet lételeme. A létezés nélkülözhetetlen közege.
A szabadságból mindig könnyebb elvenni, mint hozzátenni. Ahogy elszáll a szabadság, úgy erőtlenedik el az életünk is. 1848-ban a szabadság megteremtette és erővel ruházta fel a nemzetet. A szabadság megrokkanása pedig elvette az erejét.
Erőtlenül viszont nem tudunk szembenézni a jelen kihívásaival.
Nekünk, magyaroknak múltunk, méghozzá büszkeségre okot adó múltunk van. Fontos az örökségünk, és időről időre fel kell idéznünk, hogy a szabadságért olykor küzdeni kell.
Minket, magyarokat, meghatároz a szabadságszeretet. Nem tudunk és nem is akarunk lemondani róla. Néha hosszú ideig hallgatunk, tűrünk, de egyszer csak azt mondjuk: elég!
És akkor a szabadságért bármire képesek vagyunk. Képesek vagyunk most is, ahogyan képesek voltak elődeink is.
De az ünnep, március 15-e, ne legyen borús, és vészjósló!
Legyen ébresztő, kezdeményező, reményt keltő, lelkesítő! – mert ezeket a szavakat idézi fel bennem a forradalom.
Legyen hazaszerető, bátor, összefogást hirdető! – mert ezeket a gondolatokat hívja életre a magyar szabadságharc.
Legyen tiszteletteljes, büszke az ünnep, mert – bár nem történt meg azonnal – de a forradalmi változást hozta el Magyarország számára: lerázta az elnyomást, a feudális rend láncait és lehetővé tette a polgári átalakulást.
Jókai Mór szavait idézve teszek ígéretet: „Míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére és történetalkotó alakjaira”
Tisztelt ünneplő Kalocsaiak!
171 évvel ezelőtt a márciusi ifjak kiáltványain az alábbi mondat szerepelt: Mit kíván a magyar nemzet?
Tegyük fel ma is a kérdést így. Mit kíván a magyar nép? Mit kívánunk mi kalocsaiak?
Talán mindenki nevében mondhatom a választ:
Kívánjunk egy békében élő, fejlődő Kalocsát.
Egy várost, ahol jó élni, ahová jó hazatérni, amit büszkén mutathatunk meg az ide látogatóknak.
Egy olyan várost, amire felnéznek a régióban, és híre a nagyvilágba is eljut.
Egy olyan várost, ahol mindenki a város szebb jövője érdekében cselekszik, dolgozik, politikai hovatartozástól függetlenül!
Én kívánom, hogy az elkövetkező hónapok és évek ezen gondolatok szellemében teljenek.”
Az ünnepi beszéd után Kalocsa Város nevében dr. Bálint József polgármester, Lakatos Melinda alpolgármester és dr. Kiss Csaba jegyző helyezett el koszorút a Batthyány szoborcsoportnál, majd a város intézményei, fegyveres testületek, nemzetiségi önkormányzatok, pártok és civil szervezetek tisztelegtek koszorúkkal, virággal a forradalom hősei és eszméi előtt.
A koszorúzás és a Szózat elhangzása után a szervezők mindenkit meghívtak a sétálóutcai ivókúthoz egy közös koccintásra.