IRÁNY CAORLE, CÉL A DOBOGÓ!

Egy régi LGT dal jutott eszembe, amikor leültünk Istvánnal beszélgetni. „Ő még csak most tizennégy…” Igaz bemutatkozó cikkem alanya már 15 éves, de egy olyan kalocsai fiatal nevét szeretném a köztudatba behozni, aki ifjúsága ellenére sok szép eredménnyel büszkélkedhet. És nem fociban.

Gaál Vilmos 2010. Kalocsán született, a Kertvárosi Tagiskolába járt, szülei itt élnek, dolgoznak. Eddigi sportkarrierje során szabadfogású birkózásban 14 éves koráig területi bajnoki majd diákolimpiai címet szerzett, mestere Hamzók József volt, akit ugye városunkban nem kell bemutatni. Edzője több helyen nyilatkozta le, volt olyan versenye Vilinek, ahol valamennyi ellenfelét technikai tussal verte, miközben vetélytársai pontot sem értek el a kalocsai fiú ellen. Vilmos 2024. szeptemberétől Budapesten tanul, a sportkarrier a fővárosba irányította. Jelenleg a csepeli KIMBA – Kozma István Magyar Birkózó Akadémia tanulója és versenyzője, mely intézmény kimondottan az utánpótlás neveléssel foglalkozik.
Vilmos édesapja, Gaál István sorolta fel a jelentősebb versenyeit fiának, aki kijutott a június 25.-28. között megrendezésre kerülő U15 Európa Bajnokságra az Olaszországban lévő Caorle városkába.
A Csepel TC Vilmos versenyekre való felkészítését, illetve a nemzetközi tapasztalatszerzés lehetőségét februárban egy németországi niedersächseni tartományi szabadfogású versennyel kezdte meg, ahol Vilmos I. helyezést ért el.
Március második hétvégéjét Dunakeszin százhúsz szabadfogású fiú versenyző sorakozott fel a Magyarság Sportcsarnok három szőnyegére az év első U15-ös válogatóversenyén, ahol a tét nem más, mint a június végi, olaszországi korosztályos Európa-bajnokságon való részvétel volt. Itt Vilmos az első helyen végzett 68kg súlycsoportban a Csepel TC-KIMBA színeiben.
Március 29. sportágtörténeti eseményt rendezett a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) és a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA): a parajdi sóbányában tartottak U15-ös szabadfogású csapatversenyt, a sóvidéki olimpiai bajnokok, Keresztes Lajos és Lőrincz Márton emlékére. Az utóbbi hetekben tragikus események miatt sokat emlegetett Parajdon százhúsz méterrel a föld alatt zajlott a verseny. Vilmos a súlycsoportjában első helyezése megszerzésével segítette a magyar csapat győzelmét.
Következett áprilisban szintén egy válogatóverseny Bólyban, ahol 16 indulóból Vili egy sajnálatos betegségnek köszönhetően a 8. lett. Május 3. már Abonyban U17-es indulóban 15 versenyzőből a 3. helyezést érte el, majd május 11. ismét Dunakeszi következett, ahol Országos Bajnokságot rendeztek, itt 28 indulóból a 6. helyen végzett.
A válogatottság megszerzésének feltétele, hogy a három országos versenyből legalább kettőt meg kell nyerni. Jelen esetben mind a hármat más és más nyerte. A címeres mez viselésének jogát ezért a május 24.-25. Kolozsváron a Wrestling Challenge Nemzetközi Versenyen való részvétel eredményességére bízták, ahol Vilmos harmadik helyezést ért el, illetve magyar riválisát 10:0-ra verte.
Az idevezető út küzdelmes, izgalmas és verejtékkel teli volt, de most úgy érzem felkészülten áll Vili a következő megmérettetés előtt, a tatai edzőtábort követően irány Olaszország, Caorle!
Hajrá Vili!
És a beszélgetés végén álljon itt még István véleménye a sportágról: én, mint apuka a birkózásról annyit tudtam, mint egy átlag laikus ember. Amíg az ember nem érti a szabályokat, pontozásokat, addig nem izgul és élvezi ezt a sportot. De ez egy fantasztikus sportág és a legjobb leírás szerintem az alábbi idézet erről. A birkózás közös áldozatokat, erőfeszítéseket igényel szülőtől, edzőtől egyaránt!
“A birkózósport nem felesleges időtöltés, hanem olyan elfoglaltság, mely a nemes szórakozás mellett éppen önmagunk és jövőbeni egészséges életmódunk, kapcsolataink érdekében segít a káros szokások (tétlenség, túlzott kényelemszeretet, lustaság, igénytelenség, rendetlenség) a káros szenvedélyek (mértéktelen, tartalmatlan szórakozás, falánkság, stb.) leküzdésében. Ez nem csak külsőleg teszi esztétikussá, erőt sugárzóvá (izmossá, erőssé, hajlékonnyá) a gyermeket, hanem lelkileg is megerősíti.”
Szerző: Lovass-Nagy Anna
Fotók: KIMBA, Nemzeti Sport, család