Városunk méltán híres fesztiváljára számtalan neves személy érkezett eddig a 32 év alatt. Felsorolni is szinte lehetetlen. Nem lesz ez másképp ezen a hétvégén, a harmincharmadikon sem. Június 13.-14.-15., a három nap alatt Lakatos Györgynek (mindenki Gyurija 
) köszönhetően olyan hírességek fordulnak meg kisvárosunkban, mint Korniss Péter, Schaffer Erzsébet, Tarjáni Zsófi, Felcser Máté, Farkas Roland, Pálos Hanna, Bősze Áron, Ferenci György, Lakatos Péter, Lakatos Ágnes… Akár a szombat délelőtti piacon, akár a Sétálóutcában, de meglehet, még a Barokkban is felfedezhetjük őket. Természetesen rengeteg fellépőt kihagytam a felsorolásból, de ezen a három napon igazi! sztárok! lepik el városunkat. A szó legnemesebb értelmében.
) köszönhetően olyan hírességek fordulnak meg kisvárosunkban, mint Korniss Péter, Schaffer Erzsébet, Tarjáni Zsófi, Felcser Máté, Farkas Roland, Pálos Hanna, Bősze Áron, Ferenci György, Lakatos Péter, Lakatos Ágnes… Akár a szombat délelőtti piacon, akár a Sétálóutcában, de meglehet, még a Barokkban is felfedezhetjük őket. Természetesen rengeteg fellépőt kihagytam a felsorolásból, de ezen a három napon igazi! sztárok! lepik el városunkat. A szó legnemesebb értelmében.Ebből az alkalomból naponta (a Wikipédia és a google segítségével) bemutatok egy-egy fellépőt, kiállítót, írót, együttest, hátha valaki még nem hallott róluk.
Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Pályafutásának kezdeti szakaszában fekete-fehér fotográfiákat készített, az 1990-es évektől színes képeit is kiállítják.
Az első Kossuth-díjas fotóművész.
Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Alkotásaira azok monokróm jellege volt jellemző, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.
Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.
1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó ingázómunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.
Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt, beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódik a hagyomány és a modernitás keveredése. 1999-ben ő lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában Folytatás címmel nyílt kiállítása, ettől kezdve a galéria képviseli munkásságát. 2017-ben a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Várfok Galéria mutatta be műveit, amelyeket külföldi bemutatkozások követtek, olyan kiállítótereken mint a római Museo di Roma in Trastevere, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a bukaresti Román Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a szentpétervári Rosphoto Fotográfiai Múzeum és a moszkvai Klasszikus Fotográfia Galéria, valamint a párizsi Liszt Intézet, Magyar Kulturális Központ és a Galerie Keller közösen megrendezett tárlatán is kiállított.
2020-ban Korniss Péter az egész eddigi életművét átfogó archívumát a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A gyűjteményt Korniss Péter Archívum néven a múzeum tagintézményeként működő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben helyezték el. A 2023-ban a Várfok Galériában rendezte meg a Hosszú úton – Szék 1967-2022 című kiállítását, amely a Bookart Kiadó azonos címmel megjelentetett fotóalbumával alkot egységet.
Forrás, fotó: Wikipédia, google
